Az előadás egy elhanyagolt kutatási területről szól. Kossuth Lajos emigrációba kényszerült titkára, Somogyi Antal által egy Cicero kódexben megtalált rovásírásos anyagok kapcsán létrejött nagy jelentőségű hagyatékról, az „Elveszett magyar kódexekről” beszél. A könyvek latin betűs átírása alapján készült „A Magyarok ősi énekei” elnevezésű gyűjtemény végül 1873-ban jelent meg. Szarvas Gábor Somogyi téves elméleteinek tulajdonítva hamisítványnak tartotta a művet, mondván: a magyarságnak sosem voltak hosszú rovás feliratai, ez tehát kizárja a rovásírásos könyvek létezését.
Mandics György a rováskrónikák kérdését tíz éve kutatja és 12 kötetet írt róluk. Ez a legfontosabb összefüggő anyag. A XI. kódex több mint 250 hosszúszöveget tartalmaz, amelynek jelentős része vers. Pontosan 124 versből álló verses gyűjtemény, amelyik ránk maradt. Ez egy a jelenlegi Akadémiai vonaltól eltérő anyag, amely az előző /Hunfalvy előtti, tudományos vonalnak ad igazat. Azaz a Magyarok a hunok rokonai, s eredetük a hunokkal kapcsolatos, nem a finnugorokkal. Sajnos a genetika, a régészet, s ez a rovásírásos anyag is a hun történelemmel való kapcsolódást igazolja. Ez lehet, hogy sokaknak nem tetszik, ám azt bizonyítja a meglelt anyag.
Előadó: Mandics György, Író, költő, matematikus, írástörténész (fő kutatási területe a protoírások és a rovásírás).
Helyszín
Budapest, 1133, Pozsonyi út 58.