Nő FANTOLY NIKOLETT
Tánc/koreográfia: Fantoly Nikolett
Zene: Chronos Quartett, Steve Reich, John Cage
Színpadkép/Rendező: SAS TAMÁSCocteau 1930-ban nem tudhatta, hogy szakítani 80 év múltán SMS-ben lesz szokás. Sok ezer szót pazarolt erre a naponta ezerszámra lejátszódó tragédia leírására. Tragédia annak, aki az elhagyott, de dráma annak is aki elhagy. Mert a millió szál, ami egy kapcsolat lényege és hordaléka, eltépése fájdalmas sőt végzetes.
Egy nő és egy telefon, néhány méter zsinór, a hitvesinek hazudott ágy, amiről a nő képtelen felkelni. És a férfi, a sehol sincs ember, akit nem látunk, nem hallunk soha, mégis kirajzolódik a sátáni profil. A férfi akinek a létezése is hazugság, akinek portréja a nő monológja által rajzolódik ki. A neve sincs nő 20 vagy 70 éves, mindegy is, a hűséges és kiszolgáltatott lény, aki a férfi szerelme által igazolja saját létét, akit e kapcsolat elfoszlása a semmibe taszít.
Egy dráma életében 80 év egy másodperc. De ha Cocteau-t olvassuk vagy nézzük olyan mintha tegnap született volna ez a páratlan monodráma. Megszületése óta nem telt el annyi idő, hogy megnemesüljön, mint Shakespeare, de nem is lett poros, mint annyi kortárs darab. Talán időtlen. Talán örök, mint az a soha nem szűnő harc, amit a férfi és a nő vív egymással időtlen idők óta. Az asszimetrikus párbeszéd, amit Bell találmánya tesz lehetővé, ma ép oly aktuális mint megszületése pillanatában.
Ingrid Bergmann, Liv Ulmann, Anna Magnani után egy fiatal nő Fantoly Nikolett rángatja végig a bátor nézőt e lelki tusán, dönti kétségbeesésbe a hűtleneket és tanítja méltóságra azt, akik erre rászorulnak.
Tánc/koreográfia: Fantoly Nikolett
Zene: Chronos Quartett, Steve Reich, John Cage
Színpadkép/Rendező: SAS TAMÁSCocteau 1930-ban nem tudhatta, hogy szakítani 80 év múltán SMS-ben lesz szokás. Sok ezer szót pazarolt erre a naponta ezerszámra lejátszódó tragédia leírására. Tragédia annak, aki az elhagyott, de dráma annak is aki elhagy. Mert a millió szál, ami egy kapcsolat lényege és hordaléka, eltépése fájdalmas sőt végzetes.
Egy nő és egy telefon, néhány méter zsinór, a hitvesinek hazudott ágy, amiről a nő képtelen felkelni. És a férfi, a sehol sincs ember, akit nem látunk, nem hallunk soha, mégis kirajzolódik a sátáni profil. A férfi akinek a létezése is hazugság, akinek portréja a nő monológja által rajzolódik ki. A neve sincs nő 20 vagy 70 éves, mindegy is, a hűséges és kiszolgáltatott lény, aki a férfi szerelme által igazolja saját létét, akit e kapcsolat elfoszlása a semmibe taszít.
Egy dráma életében 80 év egy másodperc. De ha Cocteau-t olvassuk vagy nézzük olyan mintha tegnap született volna ez a páratlan monodráma. Megszületése óta nem telt el annyi idő, hogy megnemesüljön, mint Shakespeare, de nem is lett poros, mint annyi kortárs darab. Talán időtlen. Talán örök, mint az a soha nem szűnő harc, amit a férfi és a nő vív egymással időtlen idők óta. Az asszimetrikus párbeszéd, amit Bell találmánya tesz lehetővé, ma ép oly aktuális mint megszületése pillanatában.
Ingrid Bergmann, Liv Ulmann, Anna Magnani után egy fiatal nő Fantoly Nikolett rángatja végig a bátor nézőt e lelki tusán, dönti kétségbeesésbe a hűtleneket és tanítja méltóságra azt, akik erre rászorulnak.
Helyszín
Játékszín
Budapest, 1066, Teréz krt. 48.
Budapest, 1066, Teréz krt. 48.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!