Tereza Verecká: A köves, köves pusztában (Jób)
Társadalmi groteszk
Tereza Verecká, fiatal cseh drámaírónő A köves, köves pusztában című darabjának a Jób alcímet adta – nem véletlenül. A főhős, a villamosvezetőből váltókarbantartóvá degradált Alex valóban tekinthető újkori Jóbnak, akit azonban nem Isten állít igazságtalannak, értelmetlennek tűnő próbák elé, hanem korunk mindenható felettes hatalma – a Hivatal. Alex a darab során fiát, apját, feleségét, minden tulajdonát, sőt – a petit mal megjelölésű részekben – öntudatát, érzékeit is elveszíti. Sejti, hogy egyszer valamilyen komoly hibát követhetett el, de nem tudja felidézni, mi lehetett az.
A mindennapi valóság hátterét a faluvégi rozoga ház konyhája és a család jelenítik meg: a praktikus feleség, Eli, az elvágyódó, frusztrált fiú, Robert, és a rokkant Papa, aki Alex minden felkínált szeretete és törődése ellenére folyton a másik fiát, Lacit várja. A bibliai történethez a darab az Írás tiszteletén keresztül is kapcsolódik, csakhogy itt az írás nem a Bibliát, hanem a reklámok, szórólapok, körlevelek mindent elözönlő tömegét jelenti. A darab végkifejletének megítélését a szerző a nézőre bízza, akit addigra már jól megedzett a valós és képzelt jelenetek váltakozásával: Alex elnyeri jutalmát, mindent és mindenkit visszakap, minden szebb, jobb, egészségesebb, mint valaha volt… Vagy mégsem?
Milan Uhde: Csoda a fekete házban
Buñueli képek, ibseni hősök, bernhardi feszültség, és egy jónevű, disszidens cseh drámaíró, kell-e több egy jó színdarabhoz? Milan Uhde darabja minden cseh történelmi vonatkozása ellenére ugyanúgy játszódhatna Magyarországon, Közép-Európa bármely városában, de a világ bármely pontján is. Tegye fel a kezét az, akinek a családjában nincsenek meg ugyanezek a kicsit szerencsétlen, kicsit őrült figurák, ezek a ruhásszekrényben rejtőző csontvázak, ugyanezek az évtizedek óta húzódó viszályok. Ugye? Senki.
Helyszín
Budapest, 1056, Petőfi Sándor u. 6.